Nem hát! De tudatlan fejjel nekiugrani sem lehet! Előbb fel kéne találni, hogy milyen is lesz az eljövendő világforradalom!
Hisz a bolsevik világforradalom nem is olyan régen bukott meg. A bukás okait előbb ki kellene tudni elemezni! A marxizmust képesnek kellene lenni megújítani, mert a marxizmus-leninizmus nevű dogmahalmaz bizony nem marxizmus. Hogy miért nem? Fel kellene ismerni, hogy a leninizmus gyakorlatilag ugyanaz, mint a sztálinizmus, a kettő között lényegében nem lehet határt húzni. A kettőt együtt nevezhetnénk bolsevizmus néven. Már a lenini időkben is történtek dolgok, amelyek később, a sztálinizmus korában váltak igazán jellemzővé a bolsevizmusra. És persze azt is tudjuk, hogy Sztálin halálával sem szűnt meg a sztálinizmus, hiszen például Beríja halála is tipikusan ilyen módon történt. Azt sem tudjuk, volt-e formális tárgyalása, vagy csak egyszerűen agyonlőtték. De Nagy Imre és társai kivégzése sem volt más, mint koncepciós per. Azaz a konszolidált Kádár-rendszer sem tekinthető másnak, mint a sztálinizmus kissé barátságosabb (megenyhült) változatának.
A kommunista rendszerek hibái és bűnei, beleértve a sztálinizmus bűneit is, a mai napig nem lettek kielemezve. Ugyanígy adósok vagyunk 1956 és az 1989-es rendszerváltás kiértékelésével is. S amíg ezekre a kérdésekre nem tudunk érdemi választ adni, addig a címben megfogalmazott kijelentés csak üres demagógia! Az egész mögött nincs több puszta nosztalgiánál a Kádár-rendszer iránt. S félő, ha újra szocializmust építenénk, ugyanazokat a hibákat és bűnöket újra elkövetnénk, amelyek annak bukásához vezettek!
Meg tudja-e valaki mondani, hogy miért „szakadt el” az MSZMP a néptől? Mert azt még Kádár János is megértette, hogy a párt elszakadt a néptől. De azt még maga Kádár János sem tudta megfogalmazni, hogy miért nem volt képes a párt megszüntetni a dolgozó ember bérmunkás viszonyulását a társadalmi termeléshez. Azt felfogta, mit jelent a dolgozó filozófiai értelemben vett elidegenedése a társadalmi tulajdontól, de nem tudta megmondani, ezt hogyan lehetett (kellett) volna elkerülni. Így pedig a tudás felszabadítása sem történhetett meg. Ez volt az oka, hogy a szocialista termelési mód nem volt versenyképes a rothadó kapitalizmussal. Ez volt a szocializmus bukásának az oka. És most ezt sírjuk vissza – annak ellenére, hogy egyáltalán nem tudunk semmit mondani arról, hogyan lehetett volna a bukást elkerülni (kivédeni). Mert a bukás szükségszerű volt.
Ma sem tudjuk megmondani, miért történt mindez. De ebben nem kis szerepe van a bolsevik rendszer (és ezennel elhagyom a sztálinizmus emlegetését) diktatórikus hatalomgyakorlásának, ami azt jelenti, hogy módszeresen kiirtotta a saját ellenzékét, a legkiválóbb kommunistákat, akik megőrizték képességüket az önálló gondolkodásra, és meg is próbálták kifejteni az eltérő véleményüket. Mindez a szocialista demokrácia teljes hiányát jelenti, amely nem volt több üres formalitásnál. De azért a mai internetes vitákban is ugyanazt az intoleranciát mutatjuk az eltérő véleménnyel szemben, mint ami annak idején a kommunista rendszerek kommunista mártírjainak halálához vezetett.
Szóval a világforradalmat nem lehet megspórolni. Lehetséges. Csak éppen nem lesz, aki megvívja, és nem lesz, aki támogassa. Amíg nincs, akik a fenti kérdéseimre válaszolni tudna, és megmondja, hogyan szüntethető meg a dolgozó ember elidegenedése az élcsapattól, a társadalmi termeléstől és a társadalmi tulajdontól, addig álbölcsesség és süket duma az egész! Addig a Messiás nem jön el, amíg a társadalom nem érett rá.
Amíg nincs, aki válaszoljon a kérdéseimre, addig a Messiásváráson kívül semmi más nem történik. Ami megvalósul, az nem egyéb, mint a „minél rosszabb, annál jobb” elvére alapozott cinikus várakozás. Várjuk, hogy mikor lesz elég súlyos a helyzet ahhoz, hogy kialakuljon a kritikus tömeg. Egyelőre annyit sikerült elérni, hogy a kommunista pártjaink fél százalékos törpe pártokká zsugorodtak, amelyek az állóvizet sem képesek fölkavarni. Olyanok, mintha nem is lennének.
A lelkesedés (vagy vakság?) azért dicséretes. Lehet várni a „világforradalmat”. A Föld népessége pedig ebbe a nagy várakozásba fog beledögleni, mert a globális kapitalista világkormány már itt van karnyújtásnyira. Az Európai Egyesült Államok megalakulását egyesek már 2021-re datálják. Onnantól már nem kell húsz év a világkormány megalakulásáig. S ha az megtörténik, akkor a világforradalomnak lőttek!
Az olyan dumákat is ismerjük, hogy „a problémának a rendszeren belül nincs megoldása”. Elég annyit válaszolni rá: akkor tessék megoldani a rendszeren kívül! Szabad a pálya… De vajon a rendszer határain sikerül-e átlépni? A demagóg frázisok szintjén ez egyáltalán nem nyilvánvaló.
